Mohács és környéke

Ahol az "öreg" Duna elfordul, ott fekszik Mohács. A város területének nagyobbik része a jobb parton terül el, itt él a lakosság 90%-a. Nevét a források először 1093-ban említik, mikor Szent László király 1093-ban a pécsi püspöknek adományozta a területet. A város egyik legfőbb nevezetessége az évente megrendezett busójárás, melynek idejére több ezren látogatnak el Mohácsra.
Mohács egyik építészeti érdekessége a Széchenyi téren álló nagytemplom, melynek alapkövét a törökkel vívott csata 400. évfordulójának évében, 1926-ban helyezett el Zichy Gyula kalocsai érsek. A téren található a magyaros stílusban, keleties motívumokkal épült városháza is.

Mohácsi Történelmi Emlékhely

A mohácsi csata 1526. augusztus 29-én minden bizonnyal a Kölked, Udvar, Majs és Sátorhely közötti síkságon zajlott. Az ország sorsát megpecsételő vesztes csatában mintegy 28 ezer magyar vitéz halt meg, az emléküket idézik a park szobrai. A történelmi emlékhely a csata 450. évfordulóján, 1976-ban nyílt meg.
Az emlékhely bejáratát, a díszkaput Pölöskei József ötvösművész készítette. A kapubéllet zárókő nélküli, rácsszerkezetének elemei emberi csontok képzetét kívánja kelteni. A tömegsírok között II. Lajos király, Tomori Pál, Kanizsai Dorottya, Szulejmán szultán és sok-sok névtelen vitéz fából faragott szobrát láthatjuk. Alkotóik Király József, Kiss Sándor, Kő Pál és ifj. Szabó István szobrászművész voltak. A kis udvart Illés Gyula törött virágra emlékeztető szökőkútja díszíti. Az átriumos épületben vannak a kiszolgáló helyiségek, ezt és az egész emlékhelyet Vadász György Ybl- és Kossuth-díjas építészmérnök tervezte.